A napkollektoros rendszer főbb elemeit bemutató sorozatunk második részéhez érkeztünk, amelyben bemutatjuk Önnek a rendszer hatékonyságában óriási szerepet játszó szoláris vezérlő egység működését.
A vezérlő egységet nevezhetnénk a napkollektoros rendszer irányító központjának is, mivel innen érkeznek az optimális és biztonságos működéséhez nélkülözhetetlen utasítások. Mint látjuk a napkollektoros napenergia hasznosítás rendszerben valósul meg, ezért szükség van az egyes berendezések működését szabályzó vezérlésre is. Ennek megfelelően a vezérlő egység segítségével megvalósul a rendszer elemeinek optimális együttműködése. Most lássuk, hogy a gyakorlatban miként is képes ellátni a vezérlő egységünk az egyes berendezések összehangolt működtetését.
A következőkben egy egyszerű használati melegvíz előállításra szolgáló napkollektoros rendszer példáján mutatjuk be a vezérlés működését, nem kívánunk belemenni az elektrotechnikai részletekbe, csupán néhány a rendszer működésének megértéséhez elengedhetetlen összefüggést fogunk áttekinteni.
A példaként vett rendszerünk álljon egy kollektormezőből, egy puffertárolóból, a szükséges hidraulikai blokkból és egy tágulási tartályból.
Itt tegyünk egy rövid kitérőt, mivel szeretnénk bemutatni a hidraulikai blokk elemeit, amelyek az alábbiak:
- szolár szivattyú - biztonsági szelep - tágulási tartály csatlakozó - nyomásmérő - hőmérők - elzáró szelep - légtelenítő - töltő-ürítő - térfogatáram mérő
Látható, hogy a hidraulikai blokk integráltan tartalmazza mindazt, amit a napkollektoros rendszerek biztonságos működéséhez és ellenőrzéséhez alkalmazni kell. Nagy előnye, hogy rendkívül helytakarékos és megbízható megoldás, kedvezőbb mintha az egyes berendezéseket külön-külön terveznénk be.
Visszatérve a címben szereplő vezérléshez, vegyük sorra annak legfontosabb feladatait.
A rendszerünk hatékony üzemelése úgy lehetséges, ha a napkollektorban lévő szolár folyadék (propilén- glikol vizes elegye) és a puffertárolónkban lévő használati meleg víz hőmérsékletének mérésére elhelyezett érzékelők bejövő adatait a vezérlésünk feldolgozza és az általunk megadott hőmérséklet különbségnél a szolár köri szivattyút elindítja. Ennek megfelelően, amikor a puffertárolónkban elhelyezkedő víz hőmérséklete alacsony, kint pedig kisüt a nap a vezérlés ezt érzékeli és elindítja a szivattyút, amint pedig a puffer tárolóban lévő víz elérte a kívánatos hőmérséklete a vezérlés „szól” a szivattyúnak, hogy alacsonyabb fordulatszámon üzemeljen illetve kapcsoljon ki, ezzel növelve a berendezésünk élettartamát és kiküszöbölve a felesleges villamos áram fogyasztást.
További fontos vezérlési feladat a kiegészítő melegvíz előállító berendezés működtetése a hosszú borult időszakok idején, amikor a kollektorunk ugyan termel, de nem képes előállítani a szükséges melegvíz mennyiséget. Ekkor a vezérlő egységünk utasítja a kiegészítő melegvíz előállító berendezést (gázkazán, elektromos fűtés), hogy lépjen működésben, ezzel biztosítottá válik a folyamatos melegvíz ellátás kényelme.
A vezérlő egységek szerepe rendkívül megnő abban az esetben, ha fűtésrásegítésre is alkalmas rendszert szeretnénk, mivel itt több berendezés együttes működésének irányítását kell megoldani.
A modern készülékek - számos más opció mellett - tartalmazzák a napkollektoros rendszerünkkel megtermelt szolár energiahozamot regisztráló funkciót, ezzel számszerűen követhetjük a rendszerünk működését, természetesen az adatkiolvasás is megoldható a vezérlő egységből, ezzel számítógépen is megjeleníthetővé válik az időről-időre megtermelt energia mennyisége.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy a napkollektoros rendszer manapság már elképzelhetetlen az egyes elemek működését összehangoló vezérlés nélkül. Működésével energiát takaríthatunk meg, elkerülhetjük a berendezéseink túlterhelését és egy esetleges kedvezőtlen üzemállapot kialakulását.
Kapcsolódó cikkek: A napkollektoros rendszer elemei I.: Puffertároló
